HARMADIK PARANCSOLAT

Parancsolatok: 1 2 3 4 5 6 7 8 9-10

III. "Az Úr napját szenteld meg!"

Amikor befogadjuk Jézust, azt mondjuk: "Jézus, elfogadlak Téged életem Urának." De mit jelent ez? amikor ezt mondjuk: Uram, tiéd az életem? Biztosan nem valami vallásos szentimentalizmust.
Ha Jézus az Úr, ezzel azt mondjuk: Uram, tiéd az időm, te töltsd ki tetszésed szerint és tied mindenem, amim csak van.
A kérdés most: van-e időd Isten számára?
Érdekes megjegyezni, hogy "az Úr napját szenteld meg" a leghosszabban kifejtett parancsolat. Talán ezzel az Úr mind az értékére, mind a fontosságára akart utalni.
Az ősi zsidóság az ember Isten-tiszteletének két csalhatatlan mértékét a pénzében és az idejében határozta meg.
Ahová az ember ezeket befekteti, igazán ott van a szíve. Gondold tehát át: te mire használod fel időd és pénzed legjavát?


a., Az Istennek szentelt nap

"Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te istenednek pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned." (Kivonulás 20, 8-10)

Isten a legfontosabb erkölcsi tanításokat a Tíz parancsban foglalta össze. A parancsok közül az első három kimondottan Isten személyét és imádását, tiszteletét helyezi a középpontba.
A harmadik parancsolat tanítása: Adj egy napot a hétből teljesen Istennek. Fizess hetedet az idődből! (1 hét = 7/7) - Ez persze nem jelenti azt hogy a többi hat napon nem töltünk időt Vele, személyes imában vagy közösségben.
Vagyis mit jelent röviden összefoglalva a harmadik parancsolat?
PIHENJ ÉS NYUGODJ MEG. Tanulj meg erre időt szánni!

Nézzük meg mit parancsolt Isten Izraelnek, hogy mit tegyen a hetedik napon.

1. A hetedik napon Izrael a teremtő Istent ünnepelte:

"Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. A hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte." (Kiv. 20, 11)
A hetedik napon Isten megpihent a munkától és az embert is erre hívja.
Amikor abbahagyjuk a tevékenységet ezen a napon, azzal elismerjük: jólétünk és fennmaradásunk nem kizárólag a saját erőnktől függ, hanem a teremtő Isten gondoskodásától. (Vö. Mt.6, 63)
Istentől függök, nem önmagamtól és a körülményektől. Isten miatt merünk pihenni, családunkkal, szeretteinkkel lenni, imádkozni és szentmisére menni - egy olyan világban is, ahol már nincs vasárnap és ünnepnap, csak HAJTÁS. "Ez a nap tüntet a munka szolgasága és a pénz kultusza ellen." (KEK 2172)

2. A hetedik napon Izrael a szabadító Istent ünnepelte:

"Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését." (Mtörv 5, 15) Isten hívta ki az embert a bűn és minden lealacsonyító állapot rabszolgaságából - Egyiptomból. A szabadulás ünnepnapján dicsőítjük és imádjuk Őt mindezért.


b., Az Úr napja

A keresztények a heti ünnep - és pihenőnapot Jézus feltámadásának napjához kötötték. Jézus ugyanis a nyolcadik napon (Mk 16, 1; Mt 28, 1) támadt fel. Feltámadásával új életet hozott mindazoknak, akik hisznek Benne. A nyolcadik nap - a vasárnap - a Krisztusban bekövetkezett megváltás, a hívő ember újjáteremtésének (újjászületésének) ünnepe.

"Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény, a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek." (1Kor 5, 17)

"Krisztus húsvétjában a vasárnap beteljesíti a zsidó szombat lelki igazságát és meghirdeti az ember örök nyugalmát Istenben." (KEK 2175)


c., Hogyan ünnepeljük a vasárnapot?

A zsidó hagyományból megmarad a munkától való tartózkodás és az imádságra szánt idő. A munkatilalom azonban nem kötődik szigorú törvényekhez.
Jézus tanítása szerint "a szombat van az emberért és nem az ember a szombatért." (Mk 2, 27) "Szombaton lehet jót tenni, életet menteni és nem veszni hagyni." (Mk 3, 4) "Az Emberfia ura a szombatnak is." (Mk 2, 28)
Miközben gondot fordítunk arra, hogy megadjuk Istennek a tiszteletet, családunknak és saját magunknak az ünnepi pihenést, nem tilos "jót tenni", segíteni a bajbajutottakon, betegeken, megosztani családtagjaink és a hozzánk közel állók nehézségeit.

Az Egyház minden vasárnap az Eucharisztia ünneplésére, szentmisére hívja a hívőket. Ez a nap liturgikus-imádságos megszentelése.
"A vasárnapot, amelyen az apostoli hagyományból következően a húsvét misztériumát ünnepeljük, az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a kötelező ünnepek legfőbbikét." (KEK 2117) A szentmisén az veheti magához az Eucharisztiát, aki letette súlyos bűneit a gyónásban és előzőleg szükséges oktatásban részesült.

Miközben arra hívunk Téged, hogy az Egyház tanítása szerint szenteld meg a vasárnapot és a kötelező ünnepeket, és menj szentmisére, mindig tudnod kell, hogy a hit nem csupán ennyi. Istent nem lehet "letudni" heti egy szentmisével. Ő nem valamilyen teljesítményt vár tőled, nem szabályok betartását, hanem személyes kapcsolatban akar veled lenni napról napra, percről percre. Szenteld meg minden napodat imával, Biblia-olvasással. Keresd minél gyakrabban a közösséget testvéreiddel. "Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást." (Zsid 10, 25)


Segítő kérdések a lelkiismeretvizsgálathoz:

- Van-e időm Istenre?
- Imádkozom-e, olvasom-e a Szentírást naponta?
- Van-e bizalmas, napi kapcsolatom az Úrral?
- Eljárok-e rendszeresen közösségem imaalkalmaira?
- A pihenés és az ünneplés napja-e számomra vasárnap?
- Beosztottaimnak, munkatársaimnak biztosítom-e a vasárnap nyugalmát?
- Kerülöm-e a szükségtelen tevékenységet?
- Tudok-e lazítani, kikapcsolni, pihenni?
- Részt veszek-e vasárnaponként és az ünnepeken szentmisén?
- Van-e szabadságom jót tenni, ha kell vasárnap is?


Letöltés, nyomtatás innen!