NEGYEDIK PARANCSOLAT
Parancsolatok:
1
2
3
4
5
6
7
8
9-10
Bevezető
A Tízparancsolat első tagja Isten Tiszteletét és szeretetét állítja a középpontba, a negyediktől
kezdve
az emberek egymás közötti kapcsolatairól tanulunk.
A teljes Szentírás tanítása
egyértelműen mutatja, hogy a kettő szorosan összetartozik: aki nem szereti embertársát,
Istent sem szereti (1Jn 4, 20). Jézus is rámutat erre az összefüggésre, amikor az első,a
legnagyobb parancsolatról kérdezik:
"Szeresd Uradat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden
erődből. A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezeknél nincs
nagyobb parancs." (Mk 12,29-31)
A
4-10. parancsolat arról szól tehát,
hogyan szeressük embertársainkat. Pál megfogalmazása
szerint:
"Aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: ne törj házasságot,
ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben
tetőzik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az
embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet." (Róm 13,8-10)
IV. "Tiszteld apádat és anyádat!"
Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad
neked. (Kiv 20,12)
Engedelmeskedett nekik. (Lk 2,51) Jézus példát mutat nekünk. Ő mindenben előttünk jár és
nem kér semmi olyat tőlünk, amit előzőleg Ő maga meg ne tett volna.
Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első,
ígérettel egybekötött parancs: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy
a földön." (Ef. 6,1-3) + (Mtörv 5, 16)
Az emberek egymás közötti kapcsolatának legalapvetőbb sejtje a család. Isten terve a család.
Ő hozta létre ezt az "intézményt". Családokból áll össze a társadalom és az egész emberiség
szerkezete. Ezért kezdi Isten az emberek egymás közötti kapcsolatának leírását a családi
kapcsolatok helyreállításával. Mivel a család a legalapvetőbb sejt, ha az szétesik, szétesik
minden. Ha viszont erősek a családok, erős lesz a társadalom is. Ezért támadja a gonosz olyan
erősen a családokat. A gonosz a bőn által ebben a modern korban különösen megrontotta a
családi kapcsolatokat és rendet. Úgy is mondják, hogy egy apátlan generáció vagyunk…
A szülők tisztelete tulajdonképpen
Isten terveinek, az általa alapított rendnek tiszteletén
alapszik. Az életet Istentől kaptuk, szüleink közvetítésével. Isten őket rendelte fölénk
segítségül, hogy amíg el nem érkezünk felnőtt ítélőképességünk használatára, irányítsanak és
neveljenek minket, valamint gondoskodjanak rólunk. A fenti idézetek két fogalmat emelnek
ki:
1. Tisztelet: Ennek egész életünkben jellemeznie kell szüleinkkel való kapcsolatunkat.
Gondolkodásunkban és beszédünkben
a szeretet, kiengesztelődés,a tőlük egész életünkben
kapott gondoskodásért való hála nyilvánuljon meg. Ne a lázadás, az ítélet vagy a gyűlölet
uralkodjon bennünk. A tisztelet parancsa akkor is köt minket, ha szüleink valóban súlyos
hibákat követtek el nevelésünkkel kapcsolatban. Az isteni parancs nem tartalmaz feltételes
módot:
"Tiszteld, ha…" Csak annyit mond: Tiszteld. - A tiszteletnek és a szeretetnek abban
is meg kell nyilvánulnia, hogy idős,
magatehetetlen szüleinkről gondoskodunk, "mint
saját magunkról".
2. Engedelmesség: A gyermeket
mindaddig kötelezi, amíg nagykorú nem lesz, és nem
rendelkezik az eltartáshoz szükséges keresettel. A gyermeknek nem kell teljesíteniük
szüleiknek azon elvárásait, amelyek őket
személyes méltóságukban vagy lelkiismeretükben
sértik.
A negyedik parancsolat
arra is felhívja a figyelmet, hogy engedelmeskedjünk minden
fölöttünk lévő hatalomnak:
"Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért minden emberi méltóságnak: akár a császárnak, mint
legfölsőbbnek, akár a helytartóknak, akiket Ő küldött a gonosztevők megfenyítésére és a jók
dicséretére."(1Pt 2,13-14)
Engedelmeskedünk tehát:
-országunk törvényeinek
-a fölénk rendelt hatóságoknak és hivatalos személyeknek (a politikusokért
imádkozunk, és nem szidjuk őket vö.2Tim 2,1-2)
-tanárainknak, gondviselőinknek
-az Egyházban: pásztorainknak, elöljáróinknak
"Fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak… Viselkedjetek alázattal, mert az Isten a
kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad." (1Pt 5,5)
Az engedelmességnek az szab határt, ha fölöttünk lévő hatalom
lelkiismeretünkkel
súlyosan ellenkező vagy Isten törvényeit sértő dolgot kíván tőlünk:
"Inkább kell
engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek." (ApCsel 5,29)
Segíti kérdések a lelkiismeretvizsgálathoz:
- Megsértettem-e szüleimet tiszteletlen beszéddel, vitatkozással, szoktam-e veszekedéseket
provokálni?
- Ellenszegültem-e szüleim akaratának?
- Megsértettem-e hazám törvényeit?
- Vétettem-e tiszteletlenséggel vagy engedetlenséggel tanáraim, világi vagy egyházi elöljáróim
ellen?
Letöltés, nyomtatás innen!