2a. A bűnösök üdvözítése (Lk 19, 10)
Indító tanításai:
1
2
2a
2b
2c
3
4
5
6
7
8
9
10
11
(összefoglalás)
I. Engesztelés (áldozati oltár)
1. A bűn és a büntetés
2. Ki mutatta be az engesztelést?
3. Mi volt az engesztelő áldozat?
II. Megváltás (megvásárlás, piactér)
1. Mitől váltott meg? Miből vásárolt meg?
2. Mivel váltott meg? Mi volt az ár?
3. Kinek és mire váltott meg?
III. Megigazítás/megigazulás (törvény, bíróság)
1. Isten kegyelméből
2. Vér által (Jézus)
3. Kegyelemből, hit által
4. Krisztusban
IV. Megbékítés (rokonság, kapcsolat, meghitt otthon, közösség)
1. Elidegenedés
2. Megbékülés
Több szempontból fogjuk körüljárni a „Bűnösök üdvözítése” c. témát. Mielőtt azonban belevágnánk Isten zseniális megoldásának kifejtésébe, fel kell tárnunk az emberiség minden problémájának és nyomorúságának gyökerét – a bűnt. Mi az a bűn? Miért van szükség a bűnösök üdvözítésére? Hol van Isten atyai szeretete a világban? Miért nem tapasztaljuk? Miért ilyen a világ?
Ok: a bűn. Róma 3, 23
A bűn eredete, az emberiség tönkremenetelének története: Ter 3, 1-13.
Sátán két ügyes hazugsággal elhinti az emberben az Isten iránti bizalmatlanság és az Istentől való félelem csíráit (v1, 1; v1, 4-5). A fán lévő gyümölcs az Istenbe vetett feltétlen bizalmat és ráhagyatkozást jelképezi. A gyümölcs leszakítása pedig azt, hogy az ember saját kezébe vette sorsát. Csak magára számít, saját erejére, forrásaira és eszére. Ez a szakítás Istennel a bűn legmélyebb tartalma.
A következmény:
Az ember szívébe beleköltözik a bizalmatlanság és a félelem. Az ember nem akar többé őszintén sem Isten elé, sem embertársai elé állni. „Fügefalevélből” falakat emel maga köré és függetleníti magát (v1, 7). Majd félelmében menekül Isten és embertársai elől (v1, 8-10). A bűn szétzúzza az ember kapcsolatait: Ember – Isten között. Ember – ember között. Ember – önmaga között. Ember – természet között.
Miért nem élünk tehát Isten áradó szeretetében nap, mint nap? Mi az ember problémájának gyökere? A bűn.
Tehát, mi a bűn?
A bűn nem a rossz cselekedeteinket jelenti! A bűn mélyebben lakik. Istenhez való hozzáállásunk, a bizalmatlanság és a félelem hozzáállása a bűn. Egy állapot, amelyben élünk, Istentől való elszakítottságunk állapota. Bűnös állapotunk tettekben való megnyilvánulásai a vétkek.
Tehát: Nem azért vagyok bűnös, mert vétkezem, hanem azért vétkezem, mert bűnös vagyok! E szakítás Isten és ember között a bűn. A világ tragikus állapota ennek a szakításnak a gyümölcse. A bűn bennünk van, és képtelenek vagyunk kiszakítani magunkból.
Róma 3, 23. Róma 6, 23.
Mindnyájan a bűn állapotában, Istentől elszakadva élünk a világon, teremjük a bűn gyümölcseit, a vétkeket, és végül megkapjuk mindennek jutalmát: a halált! Ez, mint törvényszerűség működik az életünkben, és nem tudunk semmit tenni ellene. Tragikus helyzet. A bűn azonban nemcsak az ember oldaláról rettenetes, hanem Isten oldaláról is az. Van rá megoldás?
I. Engesztelés (áldozati oltár)
(Róma 3, 24-25; 1Jn 2, 1-2; 1Jn 4, 10)
A bűn miatt ránk zúdul egy rettenetes valóság – Isten haragja/ítélete.
Mit jelent az engesztelés?
Isten haragjának kioltása!
De micsoda Isten haragja? Ezt nem könnyű megérteni, de mire a témát befejezzük, nem lázadni fogunk Isten haragja ellen, hanem hálát fogunk adni érte.
Isten haragja:
- ki van nyilatkoztatva
- le van leplezve
- nyilvánvaló (Róma 1, 18)
Isten haragja:
- összegyűlik
- felhalmozódik (Róma 2, 5)
Isten haragja kiömlik (Iz 53, 4-6; Róma 3, 23-25)
Isten haragjától megtartatunk (Róma 5, 9)
Mi tehát Isten haragja? (definíció)
Isten Szent természete, amely örökre a bűn, a gonosz ellen van. Őbenne nincs semmi hamisság, semmi sötétség. Ártatlan. Soha semmilyen egyezséget nem köt a gonosszal. Isten haragja tehát állandó, megváltoztathatatlan, mozdíthatatlan, könyörtelen, szüntelen, lankadatlan ellenállás mindenfajta gonosszal szemben.
Nem hasonlítható az ember haragjához. Nem egy érzés, nem egy kiszámíthatatlan érzelmi fellángolás, aminek a kitörésétől mindig félnünk kellene. Nem olyan, mint a részeges férj, aki ha hazajön, nem tudjuk, melyik pillanatban robban ki és csap le.
Vagyis Isten haragja nem kiszámíthatatlan és nem véletlenszerű, hanem egyszerűen ez az Ő szentségéből fakadó valóság. Tehát Istennek nem kell külön haragra gerjedni, amikor bűnt lát, mert a természete eleve lángol a bűn ellen.
Ugyanakkor Isten szeretet. Ő örök szeretettel szeret minden embert. Szívvel, szenvedéllyel és akarattal! Nem tud nem szeretni! Érzed a feszültséget?
Isten tehát, mielőtt a bűnösig eljutna, először el kell tennie az útból az igaz ítélet és harag terhét. Ki kellett oltania igazságos haragját, amely bűneink miatt terhelt minket, nehogy elpusztítson a közeledésével. Ki kellett engesztelődnie.
1. Ki mutatta be az engesztelést?
Isten az, Aki elvégezte az engesztelést.
Ő az, akinek szent haragjában engesztelésre van szüksége, ezért Ő maga szent szeretetben be is mutatta azt. (1Jn 4, 10)
2. Mi (Ki) volt tehát az engesztelő áldozat?
Jézus. Nem egy dolog, egy tárgy, vagy egy állat, vagy egy Rajta kívülálló személy. Krisztusban Isten Önmagát adta. Ne csapjuk be magunkat: Isten volt a kereszten, nem csak Istennek valami követe!
Tehát Önmaga kezdeményezett, hogy saját haragját kiöntse a mi bűneinkre és kioltsa azt. Maga vette fel és hordozta a mi bűneinket. Felvitte azokat a keresztfára helyettünk, és elviselte a harag kiöntetését bűneinkre, elviselte a bűnért járó büntetést (a halált, Róm 6, 23) és önnön vére kiontásával bemutatta az engesztelő áldozatot.
Ószövetségi példa:
Az ószövetségben a bűnös áldozati bárányt hozott a papnak, hogy Istent az ő bűneiért kiengesztelje. Amikor a pap átvette a bárányt, megvizsgálta azt, hogy nincs-e benne valami hiba. Nem a bűnöst, hanem a bárányt! Amikor átvizsgálta a feje búbjától a lába ujjáig, és nem talált benne semmi hibát, ezt kiáltotta: Méltó a bárány! Majd a bűnös ember a bárány fejére tette a kezét és megvallotta bűneit. Végül a pap bemutatta az áldozatot és kiöntötte az engesztelés vérét az oltárra. Ez azonban nem volt alkalmas a bűn elvételére (Zsid 9), hiszen akkor nem kellett volna újra és újra elvégezni. Ez az áldozat csupán „betakarta” a bűnt, hogy Isten jelenléte az Izraeliták táborában maradhasson. De:
Krisztus műve:
Jézus viszont elvette a bűnt (Jn 1,29). Hogyan? Úgy, hogy az én bűneimet Magára vette (mivel saját bűne nem volt) és magában hordozta. Így az Isten haragja, amely az én bűnömön, így énrajtam volt, kiöntetett Jézus Krisztusra és kioltatott. Ennélfogva én kikerülhetek Isten haragja alól, mivel Krisztus ment be oda helyettem, és annak minden következményét elviselte. Nekem pedig szabad utam nyílt meg Istenhez a Krisztus által (2Kor 5, 21). Nem kell félnem!
Isten tehát nem nézte el a bűnt, nem egyezett ki a bennünk lévő gonosszal, és nem kötött kompromisszumot azzal. Hanem Ő maga fizette meg a bűnért járó büntetést Krisztusban. Az én bűnömért Őt büntette meg! Ezért az egyetlen reménységünk Jézus Krisztus.
(Minél inkább megértjük Istennek hatalmas kegyelmét, annál szentebb életet élünk. Minél kevésbé értjük meg azt, annál bűnösebbek leszünk.)
(Gal 3, 13; Gal 4, 4-5; 1Tim 2, 5-6; Ef 1, 7; Kol 1, 14; Tit 2, 11-14; 1Pét 1, 18-19; Zsid 9, 12-15)
A megváltás szó magyarázata:
’agoradzo’: megvásárolni valamit a piacon
’exagoradzo’: úgy megvásárolni, hogy a megvásárolt dolog soha többé ne legyen eladható
’lutroo’: megszabadítani, szabaddá tenni, elengedni
A megváltás teljes jelentése tehát:
- megvásárolni
- többé el nem adható állapotba helyezni
- szabaddá tenni
Lássunk két kifejező példát a megváltás megértéséhez:
Ószövetségi példa:
Lev 14, 4-7: A leprás két madarat vitt a paphoz a megtisztulás miatt. Az egyik madarat a pap feláldozta (kifolyatta a vérét), a másiknak pedig belemártotta a lábát az előző vérébe és szabadon engedte: Repülj, szabad vagy! (1Pét 1, 2).
A szabad madár te vagy!
Rabszolga példája:
Az 1700-as évek elején vagyunk egy nagy rabszolgapiacon. Van egy szép termetű és okos rabszolga, akinek licitáláson egyre magasabbra megy az ára. Végül egy igen gazdag telepes veszi meg hihetetlenül magas összegért. Miután megvette, saját kezével oldozza le a láncait, és azt mondja:
- Szabad vagy, mától kezdve azt csinálsz, amit akarsz.
A rabszolga pedig teljesen el van ámulva:
- De hát éppen most vettél meg csillagászati összegért.
- Igen, az enyém vagy, mától azt kezdek veled, amit akarok, ezért szabadon engedlek.
Vajon mi volt a rabszolga válasza?
- Látom, hogy jó ember vagy, hadd szolgáljak neked életem hátralévő részében!
A megváltott és megszabadított rabszolga te vagy.
1. Mitől váltott meg? Miből vásárolt meg?
A bűnből, rabszolgaságból, erkölcsi adósságból, fogságból, száműzetésből, attól, hogy ki vagyok téve a kivégzésnek.
2. Mivel váltott meg? Mi volt az ár?
(1Pét 1, 18-19) Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon, hanem a Krisztus drága vére árán!
3. Kinek és mire váltott meg?
(Róma 6, 16-23) Az igazságtalanság rabszolgáiból az igazság rabszolgáivá lettünk.
(Jel 5, 9) Megváltottál minket Istennek a Te véred által.
(1Kor 6, 18-20) Dicsőítsétek Istent a ti testetekben!
Megigazítani annyit tesz, hogy a törvény előtt a bíró ártatlannak ítél (felment) minket (2Kor 5, 21). Ezt követően senkinek nincsen joga vádolni, mert a törvény végre van hajtva, azaz beteljesedett. Hogyan? Krisztus „töltötte le” a mi bűneinkért járó büntetést!
A törvény és az igazságosság nem szenvedhet csorbát. A kérdés tehát az, hogy ki fog megbűnhődni a bűneimért? Vagy elfogadom, hogy Krisztus már megtette ezt, vagy magam vállalom fel az ítélet elviselését – de akkor ki megy a Mennybe?
Hogyan válhatok igaz emberré Isten szemében?
1. Isten kegyelméből:
(Róma 3, 24; Róma 6, 23; Róma 5, 12; Ef 2, 8-9; Tit 3, 4-7)
Az üdvösség soha nem cselekedetek által van, hanem cselekedetekre (Ef 2, 10).
- Ha nincs bűn, nincs szükség megigazulásra.
- Ha nincs kegyelem, nincs lehetőség a megigazulásra.
A kegyelem tehát a megigazulás forrása a bűnös embernek!
2. Vér által (Jézus vére által):
(Róma 5, 9; Zsid 9, 22; Magyarázat: (Lev 17, 11)
A megigazulás tehát nem azonos az amnesztiával, mert az amnesztia a büntetés alaptalan elengedését jelenti. Isten nem amnesztiát adott, hanem megigazított. Vagyis vér által igaz útja van az igazságtalan megigazításának. Isten, amikor megigazítja a bűnöst nem azt mondja a bűnös embernek, hogy az nem is bűnös. Hanem ártatlannak nyilvánítja az alapján, hogy Krisztusban Ő maga fizette ki törvényszegéseiért járó büntetést.
Példa: A bíró, akinek a saját fia felett kellett ítéletet mondani. Mit tegyen? Nem kerülte meg a törvényt, hanem a kiszabta a jogos büntetést. Viszont ő maga viselte el azt fia helyett. (Ő fizette ki az óvadékot.)
Ilyen Isten kegyelemből való megigazítása.
3. Hit által:
(Róma 3, 24; Róma 3, 28; Róma 5,1; Ef 2, 8-9)
A kegyelem és a hit elválaszthatatlanul összetartoznak. Isten kegyelmét kizárólag hit által lehetséges elfogadni. Tehát a kegyelem elfogadásának egyetlen módja a HIT!
4. Krisztusban:
(Gal 2, 17; Róma 8, 1; 2Kor 5, 21)
Amikor az Ige Krisztusban való megigazulásról beszél – már a megigazulás személyes kapcsolat dimenziójára mutat rá.
(Róma 5, 1; Róma 5, 10; 2Kor 5, 16-21; Ef 2, 13-18; Kol 1, 19-22)
Megbékítés:
kapcsolat helyreállítása, barátság megújítása. Krisztus által Isten helyreállította azt a kapcsolatát az emberiséggel, amely a bűneset előtt tiszta és feddhetetlen volt.
1. Elidegenedés:
Igen elterjedt a modern társadalomban (félelem, távolságtartás, stb., úgynevezett civilizációs betegség). De ott van mindegyikünkben a vágy, hogy tartozzunk valahová, valakihez.
2. Megbékülés:
Ahhoz, hogy újra egy család legyünk Istennel és egymással, a megbékélésre egyetlen lehetőségünk Krisztusban van.
- örökbefogadás
- bemenetel Istenhez (közösség Istennel)
- új közösség az emberekkel
Tehát:
Nem kell félni, mert nincs mitől!
Isten az, aki vár ránk, nem mi várunk Istenre!
Isten az, aki utánunk nyúl, nem mi keressük Őt!
(Iz 40, 31) Kicserélt élet.
Luther Márton: „Úr Jézus, Te vagy az én igazságom, én vagyok a Te bűnöd. Magadra vetted, ami az enyém volt, és reám ruháztad, ami a Tiéd. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, hogy én olyanná legyek, amilyen nem voltam...” (2Kor 5, 21)
|